Adam Sandler új filmje igazi telitalálat a Netflixen

Lehet imádni, vagy utálni a néha bugyutába hajló humora miatt, mégis Adam Sandler napjaink egyik legmerészebb művésze, már ami Hollywoodot és a popkultúrát illeti. Az 57 éves komikus az elmúlt években próbálkozott olyan drámaibb filmekkel, mint a Csiszolatlan gyémánt és a Mindent egy lapra, hogy aztán a családjával közösen rakja össze a fiatalabb célközönségnek szóló, Ne merészelj eljönni a bát micvámra című tinivígjátékot. Mindhárom produkció a Netflix égisze alatt került bemutatásra, és aki nem látta még őket, szánja rájuk az időt, mert Sandler mindegyikben hoz valami meglepően újat. Ugyanez elmondható a Leo című animációs filmre is, amelyet november 21-én mutatott be a legnépszerűbb streamingszolgáltató, és ha azt mondjuk, hogy a platform legjobb egész estés néznivalója a műfajban az elmúlt évekből, akkor abban semmi túlzás nincsen.

A Netflix animációs újdonságának története két kisállat, egy Squirtle nevű teknős és egy Leo nevű gyík körül forog, akik egy általános iskola akváriumában tengetik napjaikat. Rögtön az első jelenettől nyilvánvaló, hogy nagy egyéniség a duó, Adam Sandler és Bill Burr sziporkázóan vicces poénokkal kezdik el kiosztani az osztályterembe érkező ötödik osztályos nebulókat. Squirtle és Leo sok mindent láttak már, úgy vélik, őket tényleg nem lehet meglepni semmivel… egészen addig a pillanatig, amikor az egyik tanuló apja elejt egy félmondatot arról, hogy jó öregnek néz már ki az a gyíkocska, szerinte nincs neki sok hátra.

A Leo ekkor válik nagyon érdekessé, mert Sandler karakterén eluralkodik a pánik, és rájön, nem élt még eleget, és itt lenne az ideje, hogy lássa a nagyvilágot. A forgatókönyv ezen a ponton simán átmehetne egy Disney-klónba, ahogy az öreg gyík megszökik és felfedezi, mennyi csoda veszi őt körül, de a forgatókönyvért felelős Robert Smigel, Adam Sandler és Paul Sado inkább húznak egy merészet és egy olyan okosan összerakott tanmesét hoznak el a tévéképernyőre, hogy szem nem marad szárazon a látottaktól. A León nagyjából 50-50 százalékban lehet óriásikat röhögni és borzasztóan meghatódni, igazi érzelmi hullámvasútról van itt szó.

Merthogy a gyíkocska afféle családtaggá válik az osztálynak, miután az új tanítónéni kiadja utasításba, hogy mindegyik hétvégén valamelyik osztályállatot haza kell vinnie valakinek, és úgy tanulnia a felelősségviselésről, hogy az általa kiválasztott Squirtle-t vagy Leót életben tartja. Ekkor esik meg, hogy Leo véletlenül elszólja magát, kiderül, hogy ért az emberek nyelvén, és onnantól pótapja lesz a lurkóknak. Hol a túl sokat csacsogó kislányt tanítja meg arra, hogy másokra is oda kell figyelni, nem csak saját magára, hol egy buborékban tartott kisfiúnak mutatja meg, milyen jó a kertben játszani, máskor meg az osztály bully-jának ad pár leckét.

Amit Adam Sandler a mikrofon mögött csinál, ahogy játszik a hangjával, az valami fenomenális, de a színész szerethető személyisége a közreműködésének hála a szkriptből is átsugárzik, és teszi a Leót egy emlékezetes darabbá. Nagyszerű partnere Sandlernek persze Bill Burr, aki a megfáradt teknőst tölti meg élettel, de a főszereplők minden erőfeszítése kevés lenne, ha az animációs stílus nem lenne ennyire harsány, erős és karakteres.

A Leo néhol olyan, mintha valami karikatúra lenne, elég ránézni az eszetlenül üvöltő, már-már gnómszerű óvodásokra, akikhez képest még az egybites minyonok is zseniknek tűnnek, de ez az eltúlzottság nagyon jól áll a filmnek.

Ráadásul a készítőgárda ezúttal kihagyja a Sandler-filmekre jellemző alpári humorizálást, a fingós vicceket például, ami úgyszintén örömteli fejlemény. Ahogy az is, hogy a történetet sűrűn musicalbe hajló, éneklős részek gördítik előre. Bár ezek a betétdalok nem annyira emlékezetesek, és dallamtapadást sem okoznak, ügyesen építgetik a karaktereket, és a gyerekek barátságát a hétvégi háziállataikkal.

Az üzenet, miszerint fogadjuk el egymást, és legyünk nyitottak a világra, talán nem annyira újszerű, de ahogy a Leo előadja azt a halála előtt élni akaró gyíkocskával a középpontban, mindenképpen megsüvegelendő. Mostanában a Disney és a Pixar is szenvednek, amikor eredeti sztorikról van szó, és talán a körítést sem találják el a nagy stúdiók annyira, mint azt elvárnák tőlük. Ebből a szempontból a Leo abszolút felüdülés, kicsit sem bejáratott panelekre épít, a másfél órás cselekmény fordulatai végig meglepnek.

Végre egy rajzfilm, ami kicsit sem kiszámítható. Az meg, hogy a Netflixre jött, külön csodaszámba megy. Adam Sandler idén a legjobb alakítását egy bölcs és barátságos gyík szerepében nyújtotta, legyen bármennyire bizarr ezt leírni. Ennél bizarrabb már csak az lesz, ha esetleg az általa gondozott Leót megszórják jövőre a díjátadókon, márpedig minden esély megvan rá.

8/10

A Leo szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.