Magas fizetésre vágysz? Eláruljuk, mi a titok, így kereshetsz sokkal többet

Vajon mi a siker kulcsa, ha könnyű elhelyezkedésre, magas fizetésre és jó munkakörülményekre vágyik az ember? Szakmát érdemesebb tanulni, vagy inkább a diplomát célozza meg, aki boldogulni szeretne? Érveket gyűjtöttünk diploma illetve szakképesítés mellett és ellen, illetve megkérdeztük a téma egy szakértőjét is.

A fenti kérdés életünk során többször is felmerülhet: nemcsak érettségihez közeledve dilemma, hogy szakmát tanuljunk, vagy felsőoktatásba felvételizzünk-e, de később is kérdés lehet, hogy egy új terület ismeretanyagát OKJ-képzés, vagy felsőoktatás keretében sajátítsuk el. Azoknak, akik már érettségikor határozott elképzeléssel rendelkeznek arról, milyen területen szeretnének elhelyezkedni, könnyebb dolguk van, mert sok szakma kijelöli, milyen jellegű képesítéssel végezhető. Azoknak viszont, akinek nincsenek kiforrott elképzeléseik, de szívesen tanulnának, esetleg felnőttként csak annyit éreznek, váltani kell, már nem könnyű a döntés: szakképesítés vagy diploma?

Amikor nincs kérdés

Vannak olyan szakmák, amelyek ma sem űzhetők a kapcsolódó diploma nélkül. Orvos, mérnök és középiskolai tanár sem lehet az ember a megfelelő végzettség (és elsősorban az annak megszerzéséhez felhalmozott tudás) nélkül, emellett sok olyan munkakör van, ahol az előmenetel záloga is a diploma, vagy továbbképzési papír megszerzése. Azok számára, akik ezeken a területeken szeretnének elhelyezkedni, szűkebb a választási lehetőség: a diploma itt nem “csak” plusz, hanem belépő. Más területeken egyre gyakoribb (és sokszor kényszerű), hogy a korábban felsőfokú végzettséghez kötött pozíciókba nem diplomájuk alapján, hanem az adott feladathoz kapcsolódó releváns tapasztalat okán vesznek fel munkavállalókat, vállalva későbbi taníttatásukat, továbbképzésüket is, ha szükséges. Megint más munkakörökhöz (például pék, ács, pincér) pedig a diploma helyett épp a szakképesítés/szaktudás nem nélkülözhető. Egyéb esetekben több mérlegelendő szempont akad.

Magas fizetésre vágysz? Eláruljuk, mi a titok, így kereshetsz sokkal többet

Anyagiak

Sokáig egyértelmű volt magasabb végzettség és magasabb fizetés együttjárása, ma már azonban árnyaltabb a kép. Bizonyos diplomás munkakörök – például egy ügyvédé vagy közgazdászé – ma is stabil egzisztenciával kecsegtetnek, de rendszeresen hallunk arról is, hogy korábban presztízs diplomás pozíciók (például a pedagógia területén) milyen méltatlanul alacsony fizetéssel járnak. Mindeközben a szakképzettséget igénylő munka ázsiója jelentősen nőt. Az ilyen munkaerő egyre nagyobb hiánycikk: sok jó szakember külföldön dolgozik, az itthon maradó burkolók, kőművesek vagy épp autószerelők pedig olyan keresettek, hogy kevés szabad kapacitással rendelkeznek és magasra tudják srófolni munkadíjaikat.

Leendő jövedelmünk nagyságrendjét kevésbé határozza meg, hogy szakképesítésünk vagy diplománk van, egyre többet számít, hogy az adott munkakör melyik gazdasági szektorba tartozik. Az oktatásban éppúgy alulfizetettek az alapfokú szakképesítéssel rendelkező dajkák, mint az egyetemet végzett tanárok, míg például jogi asszisztensként más hasonló feladatkörökhöz képest jobb fizetés érhető el.

Presztízs

A diploma megszerzésének egyik fontos mozgatórugója volt korábban, hogy a kapcsolódó munkakörök megbecsültsége lényegesen magasabb volt, mint a “csak” szakképzett, pláne a szakképzetlen munkaerőé. Az elmúlt években ugyanakkor ez is átalakult. Bizonyos diplomás szakmák és összességében (például mert a rendszerváltás óta mintegy háromszorosára nőtt a diplomások száma) a diploma presztízse is csökkent valamelyest, felértékelődtek viszont a szakképesített munkakörök. Ma már nemcsak jól keres, de híres, sőt sztár lehet egy kiváló szakács és szintén ismert, sőt rajongott lehet olyasvalaki is, aki se diplomával, se szakképesítéssel nem rendelkezik, de jó időben, jó helyen van az interneten. Sok olyan munka (például tanácsadói jellegűek) is létezik emellett, amit képzettek és képzetlenek, diplomások vagy alacsonyabb szintű szakképesítéssel rendelkezők is végeznek – a diploma ezekben az esetekben a szakmai hitelesség egyik fontos fokmérője lehet. Bár mindketten az sport/mozgás területén dolgoznak és adnak tanácsot, sokak szerint hitelesebb az Testnevelési Egyetemen végzett fitnesz szakember, mint akinek “csak” OKJ-képzése van. Ha tehát a társadalmi presztízs alapján szeretnénk dönteni, ismét nincs könnyű dolgunk. A munkaerőpiac és mindennapi életünk dinamikus átalakulása miatt ráadásul az is kérdés, hogy 5-10 év múlva melyik munkaterületet és melyik képzési formákat értékeljük majd magasra.

Tanulás

Ezzel együtt is sok előnye van, ha valaki a diploma szerzése mellett dönt: oklevelet szerezni nem is a jobb fizetés vagy megbecsülés miatt érdemes, hanem többek közt azért, mert több és mélyebb tudást szerezni öröm. A 3-4-5 vagy még több éven át tartó tanulás rendkívül izgalmas intellektuális kihívás, sokak életében a legnagyobb szellemi teljesítmény, egyben önismereti út is. Az egyetemi-főiskolai évek alatt rengeteget lehet tanulni nemcsak az adott tudományterületről, de arról is, hogyan kell ismeretet kinyerni különböző forrásokból, hogyan kell az információk között válogatni, önállóan felkészülni egy-egy megmérettetésre, ezek a készségek pedig egész életünk során hasznosak lehetnek. Szinte mindegy, mit tanulunk magas szinten: nyelvi és logikai készségeink egyaránt fejlődni fognak a képzési időszak alatt. A felsőoktatásba való jelentkezés mellett szól az is, hogy egyetemi-főiskolai évek alatt olyan kapcsolati tőkét halmozhatunk fel, ami munkával töltött éveink során végig jó bázis lehet. Tagadhatatlan emellett, hogy – még ha egy-egy egyetemi vagy főiskolai képzés tantervében sok tölteléknek tűnő tantárgy is van – egy sokéves képzés alatt igazán mély és megalapozott tudásra lehet szert tenni.

Időtényező

A szakképesítés vs diploma kérdés eldöntésében az időtényező is szerepet játszhat, hiszen azok, akik a felsőoktatást választják, jellemzően hosszabb időt töltenek az oktatási rendszerben, emiatt pedig később állnak munkába, mint azok, akik 1-2 év alatt szakképesítést szereznek. Akinek “sürgős” a munkaerőpiacra való kilépés, inkább a szakképesítés megszerzését választja. Mások szerint ugyanakkor a felsőoktatásban eltöltött időben nemcsak tudást sajátítunk el, de nagyon sokat tanulunk saját magunkról is, az önismereti munka pedig hozzásegít, hogy végül egy igazán hozzánk illő munka mellett horgonyozhassunk le.

Ciki, ha nincs?

A diplomások számának ugrásszerű növekedése magával hozta, hogy a diploma még középfokú képesítést igénylő munkakörökben is szűrő, egyfajta minimális belépési küszöb lett. Ami 20 vagy 30 évvel ezelőtt az érettségi volt, ma már a diploma: olyan alapvető elvárás, ami annak szakterületétől függetlenül dönthet két azonos képességekkel és gyakorlattal rendelkező munkavállaló között. Érdemes ezért akkor is szemezgetni a felsőoktatási intézmények kínálatában, ha valaki nem tudományos pályát, vagy akár nem is feltétlenül szellemi munkát céloz meg.

Lehet, hogy nem is ez a lényeg?

De elképzelhető, hogy nem is a diploma vagy szakképesítés számít igazán, ha munkaerőpiaci sikerről vagy beválásról van szó. Többet nyomnak a latban az úgynevezett soft skillek, amelyeket nem a szakiskolában vagy az egyetemi előadóban, hanem még otthon, illetve későbbi szocializációnk során sajátítunk el. Az alapvető nyitottság és intelligencia minden munkakörben nagyon fontos és éppígy rengeteget számít, hogyan tudunk munkatársainkkal, ügyfeleinkkel kommunikálni. Sikeres az tud lenni, aki rugalmasan tud alkalmazkodni a folyamatosan változó kihívásokhoz, és ellenálló tud lenni az olyan nehéz helyzetekben is, mint például egy világjárvány. Ráadásul diploma és diploma, szakképesítés és szakképesítés között is óriási különbség lehet a megszerzett tudásban attól függően, mennyire nyújt nívós képzést az adott intézmény. Alap-, közép és felsőfokon is lehet színvonalas és alacsony nívójú képzést is nyújtani.

És mit mond a szakértő?

Kulcsár Júlia toborzási szakértő, karriertanácsadó szerint az elmúlt mintegy másfél évtizedben gyökeresen átalakult a munkaerőpiac, korábban alacsonyabb presztízsű szakmák ázsiója nőtt meg ugrásszerűen, míg hagyományosan nagyra értékelt munkaköröket már kevesebbre taksálunk, emellett pedig folyamatosan újabb és újabb munkakörök jönnek létre. Ez nem könnyíti meg a pályaválasztást és az ideális az lenne, ha a pályaorinentáció jóval nagyobb hangsúlyt kapna már a középiskolai évek alatt.

Teljesen normális, hogy valaki érettségi környékén még nem rendelkezik határozott elképzeléssel arról, mit szeretne csinálni, hiszen ehhez olyan önismeretre lenne szükség, ami a legritkább esetben sajátja egy 18 éves fiatalnak.

– mondja arra utalva, hogy diploma vagy szakképesítés kérdése nem biztos, hogy hamar el kell, hogy dőljön.

A jó hír viszont az, hogy ma már az is teljesen természetes, hogy egy karrier nem folytonos a húszas évektől a nyugdíjig. A legtöbben életünk során több munkaterületen is kipróbáljuk magunkat, és az, hogy mit szeretnénk, vagy mi az, ami a legjobban illik a képességeinkhez, csak a többedik munkahelyen, vagy akár sokadik képzés során körvonalazódik.

– teszi hozzá. A munkaerőpiacról sok korábbi hiedelmünk dől meg. Kipróbálva magunkat különböző szakterületeken lehet, hogy szakítunk az otthonról hozott diplomaelvárással, vagy leszámolunk azzal a meggyőződéssel, hogy csak a kétkezi munkának van értéke.

Annál is inkább, mivel a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Sokszor előfordul, hogy egy szakképesítés vagy gyakorlati munka építi fel az igényt a későbbi továbbtanulásra, mint ahogy az is, hogy valaki diplomás, szellemi foglalkozásról vált szakképesítést igénylő kétkezire, újabb 1-2 évet töltve tanulással és így ér révbe. Ha valaki a középiskola végeztével nem tudja eldönteni, merre induljon, azt tanácsolom, mindegy, de valamerre lépjen. Akármi is lesz későbbi álommunkája, rengeteget tanul majd a tapogatózó időszakban is.

A cikk eredetileg a JOY magazin 2022/03-as lapszámában jelent meg.

Olvasnál még a témában? Kattints a galériára!