Az amerikai kémfőnök elárulta a CIA erejének titkát

Az ukrajnai háború kitörésével és Kína egyre emelkedő befolyásával párhuzamosan a hírszerző közösségnek is alkalmazkodnia kell a körülményekhez. Bill Burns, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatójának írása.

Amióta az országok titkokat őriznek egymás előtt, meg is próbálják ellopni azokat egymástól. A kémkedés technikái folyamatosan fejlődnek. Amerika első kémei a függetlenségi háborút azzal töltötték, hogy rejtjeleket, titkos futárhálózatokat és láthatatlan tintát használva leveleztek egymással és külföldi szövetségeseikkel. A második világháborúban a jeladós hírszerzés kialakulóban lévő területe segített a japán haditervek leleplezésében. A hidegháború elején az Egyesült Államok hírszerzési képességei szó szerint a sztratoszférába emelkedtek a U–2 és más, nagy magasságban repülő kémrepülőgépek megjelenésével, amelyek lenyűgöző felbontásban tudták lefényképezni a szovjet katonai létesítményeket – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent írásában Bill Burns, a CIA igazgatója.

Bármennyire is változik a világ, a hírszerzés továbbra is az ember és a technológia kölcsönhatása marad. Ezentúl is lesznek olyan titkok, amelyeket csak emberek tudnak összegyűjteni, és olyan titkos műveletek, amelyeket csak emberek tudnak végrehajtani. A technológiai fejlődés, különösen a jelhírszerzés terén, nem tette olyan jelentéktelenné az ilyen emberi műveleteket, ahogyan azt egyesek megjósolták, hanem inkább forradalmasította a gyakorlatukat. Ahhoz, hogy a XXI. század hatékony hírszerző szolgálatává váljon, a CIA-nek a feltörekvő technológiák elsajátítását ötvöznie kell az emberi képességekkel.

Ugyanakkor az is változik, hogy a CIA mit kezd az általa gyűjtött hírszerzési információkkal. A „stratégiai deklasszifikáció”, azaz bizonyos titkok szándékos nyilvánosságra hozatala a riválisok nehéz helyzetbe hozása és a szövetségesek megnyerése érdekében, egyre erőteljesebb eszközzé válik a politikai döntéshozók számára. Használata nem jelenti a hírszerzéshez használt források vagy módszerek veszélyeztetését, de azt igen, hogy megfontoltan ellen kell állni annak a késztetésnek, hogy mindent titokban kell tartani. Az amerikai hírszerző közösség is egyre inkább megismeri a hírszerzési diplomácia növekvő értékét, és új ismeretekre tesz szert arról, hogy a szövetségesek megerősítésére és az ellenséggel szembeni fellépésre tett erőfeszítései hogyan támogathatják a politikai döntéshozókat.

Putyin elszabadul

A hidegháború utáni korszak abban a pillanatban zárult le végleg, amikor Oroszország 2022 februárjában megszállta Ukrajnát. A szerző elmondása szerint az elmúlt két évtized nagy részét azzal töltötte, hogy megpróbálta megérteni a sérelmek, a becsvágy és a bizonytalanság gyúlékony kombinációját, amelyet Vlagyimir Putyin testesít meg. Az egyik dolog, amit megtanult, hogy mindig hiba alábecsülni az orosz elnök megszállottságát, hogy Ukrajnát és annak döntéseit irányítsa. E kontroll nélkül szerinte lehetetlen, hogy Oroszország nagyhatalom legyen, vagy hogy ő maga nagy orosz vezető legyen. Ez a tragikus és brutális fixáció máris szégyent hozott Oroszországra, és felfedte gyengeségeit, az egydimenziós gazdaságától kezdve a felfújt katonai erején át a korrupt politikai rendszeréig. Putyin inváziója lélegzetelállító elszántságot és határozottságot váltott ki az ukrán népből – írja Burns.

Vlagyimir Putyin 2024. február 2-án

Az idei év valószínűleg kemény lesz az ukrajnai csatatéren, a kitartás próbája, amelynek következményei messze túlmutatnak az ország küzdelmén, hogy megőrizze szabadságát és függetlenségét. Miközben Putyin újjáéleszti Oroszország védelmi termelését, továbbra is azt gondolja hogy az idő az ő oldalán áll, hogy le tudja gyűrni Ukrajnát és annak nyugati támogatóit. Az Ukrajna előtt álló kihívás az, hogy megtörje Putyin arroganciáját, és megmutassa, hogy a konfliktus folytatásának milyen magas ára van Oroszország számára. Ebben a környezetben Putyin ismét nukleáris kardcsörtetésbe kezdhet, és bolondság lenne teljesen elhessegetni az eszkalációs kockázatokat. De ugyanilyen ostobaság lenne, ha szükségtelenül rettegni kezdenénk.

A siker kulcsa az Ukrajnának nyújtott nyugati segélyek megtartásában rejlik. Az amerikai védelmi költségvetés kevesebb mint öt százalékával ez egy viszonylag szerény befektetés, amely az Egyesült Államok számára jelentős geopolitikai hozamot, az amerikai ipar számára pedig figyelemre méltó megtérülést jelent.

A fegyverszállítások fenntartása erősebb helyzetbe hozza Ukrajnát, ha lehetőség nyílik a tárgyalásokra. Lehetőséget kínálnak arra, hogy Ukrajna hosszú távon nyerjen, Oroszország pedig stratégiai veszteséget szenvedjen; Ukrajna megvédheti szuverenitását, és újjáépülhet, míg Oroszországnak szembe kell néznie Putyin ostobaságának tartós költségeivel. Ha az Egyesült Államok ebben a kritikus pillanatban kihátrálna a konfliktusból, és megszakítaná az Ukrajnának nyújtott támogatást, az történelmi méretű öngól lenne – írja Burns.

Hszi játékai

A kínai vezetőknél jobban senki sem figyeli az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott támogatását. Kína továbbra is Amerika egyetlen olyan riválisa, amely egyszerre rendelkezik a nemzetközi rend átalakításának szándékával és az ehhez szükséges gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai erővel. A probléma nem önmagában Kína felemelkedése, hanem az azt kísérő fenyegető lépések. Kína vezetője, Hszi Csin-ping, harmadik elnöki ciklusát nagyobb hatalommal kezdte meg, mint bármelyik elődje Mao Ce-tung óta. Ahelyett, hogy ezt a hatalmat a Kína átalakulását lehetővé tevő nemzetközi rendszer megerősítésére és újjáélesztésére használná, Hszi inkább arra törekszik, hogy újraírja azt. A hírszerzői szakma alaposan tanulmányozza a vezetők nyilatkozatait. Arra azonban még nagyobb figyelmet fordítanak, hogy mit tesznek. Hszi növekvő otthoni elnyomását és külföldi agresszivitását, a Putyinnal való „határok nélküli” partnerségétől a Tajvani-szoros békéjének fenyegetéséiig lehetetlen figyelmen kívül hagyni.

A nyugati szolidaritás azonban hatással van Hszi arról szóló számításaira, hogy milyen kockázatot jelent a Tajvan elleni erő alkalmazása. A kínai elnök számára, aki hajlamos arra, hogy az Egyesült Államokat hanyatló hatalomnak tekintse, bizonyára meglepetésként hatott Amerika Ukrajnával kapcsolatos reakciója. Az USA hajlandósága arra, hogy fájdalmat okozzon és viseljen el Putyin agressziója miatt – és az a képessége, hogy szövetségeseit ugyanerre rábírja – erőteljesen ellentmondott Peking azon meggyőződésének, hogy Amerika már a végső hanyatlás fázisában van. Az egyik legbiztosabb módja annak, hogy az amerikai erőtlenségről alkotott kínai elképzelések újraéledjenek, és a kínai agresszivitást felszítsák, az lenne, ha felhagynának az Ukrajnának nyújtott támogatással. Ukrajna folyamatos anyagi támogatása nem megy Tajvan rovására; ami fontos üzenetet küld az amerikai elszántságról, amely segíti Tajvant – írja Burns.

Nem Oroszország jelenti a legnagyobb fenyegetést

Bár Oroszország jelenti a legközvetlenebb kihívást, Kína jelenti a komolyabb hosszú távú fenyegetést, és az elmúlt két évben a CIA úgy szervezte át magát, hogy ezt a prioritást tükrözze. Azzal kezdték, hogy elismerték azt a szervezeti alapvetést, hogy a prioritások nem valósak, hacsak a költségvetés nem tükrözi őket. Ennek megfelelően a CIA lényegesen több forrást fordított a Kínával kapcsolatos hírszerzési adatgyűjtésre, műveletekre és elemzésekre világszerte – csak az elmúlt két évben több mint kétszeresére növelve a Kínára összpontosító teljes költségvetés százalékos arányát. Több mandarinul beszélő alkalmazottat vesznek fel, miközben világszerte fokozzák a Kínával való versenyre irányuló erőfeszítéseiket, Latin-Amerikától Afrikán át az Indo-csendes-óceáni térségig.

A CIA-nek mintegy tucatnyi „missziós központja” van, amelyek olyan, témákra specializálódott csoportok, amelyek az ügynökségek különböző igazgatóságainak tisztjeit tömörítik. 2021-ben létrehoztak egy új missziós központot, ami kizárólag Kínával foglalkozik, és ami központi mechanizmust biztosít a Kínával kapcsolatos munka koordinálásához, amely feladat ma a CIA minden szegletére kiterjed. És emellett csendben erősítik a Pekinghez vezető hírszerzési csatornákat is, ami fontos eszköz ahhoz, hogy segítsék a politikai döntéshozókat a felesleges félreértések elkerülésében az Egyesült Államok és Kína között.

Az új korszak másik prioritása a CIA páratlan hírszerzési partnerségi hálózatának elmélyítése a világ minden táján – ami jelenleg hiányzik az Egyesült Államok riválisainak eszköztárából. A CIA sikere szempontjából döntő fontosságú, hogy képes legyen partnereire támaszkodni. Ahogy a diplomácia, úgy a hírszerzés is e régi és új partnerségek újjáélesztésétől függ. A hírszerzői szakma alapjaiban a közvetlen emberi kapcsolatokról szól, amik nem helyettesíthetők elektronikus módszerekkel – írja a CIA igazgatója.

(Borítókép: Bill Burns 2021. október 27-én. Fotó: Elizabeth Frantz / Reuters)